A jóindulat ára
Egy történet a döntésekről, amik mögött nem mindig szám van – de mindig felelősség.
„A jóindulat és a valóságtól elrugaszkodott árérzékelés két külön dolog – nem hosszú távú vállalkozó.”
Van az a pillanat, amikor az ember segíteni akar. Jót tenni. Nem érvényesíteni minden tételt, nem számolni minden órát. Csak segíteni – mert végre történik valami jó a közösségért. És ha mi nem vállaljuk be, akkor talán más sem fogja. Ismerős érzés? Nekünk is.
Egy döntés, ami jól indul…
„Belefér ennyi?”
„Tudjuk hozni kevesebből is?”
„Van valaki, aki baráti áron megcsinálja?”
Ilyenkor lép be a jóindulat. A vállalkozó részéről is, a megrendelő részéről is. És ha mindkét fél szorít a számokon egy kicsit, talán létrejön a projekt.
…de aztán kérdések jönnek
És megkérdezi: „Miért nem lehetett ezt rendesen megcsinálni?”
Mert valamit mindig ki kell hagyni
Ha egy ilyen rendszert olcsóbban adunk, mint kellene, akkor abból nemcsak nyereség, hanem felelősség is kimarad.
És a kérdés már nem az, hogy „miért ennyi?”, hanem az, hogy „ki fogja karbantartani?”, vagy „ki állja a javítást?”
Nem bűn a jóindulat – csak nem helyettesíti a rendszerlátást
A jóindulat egy döntés. A rendszer egy válasz. Az egyik egyszeri. A másik megtartható.
Akkor mit tehetünk?
💬 És most kérdezzük mi:
Ön mit keres igazán: egy rövid megoldást egy hosszú problémára, vagy egy olyan társat, aki segít végiggondolni az egészet az elejétől?
